Reggel,

második hét az oviban

Beni torokfájósan 

Kittike egész éjszaka taknyosan, 7x 8x kelt fel = anya baromi fárad = anya türelmetlenebb

Kittike reggel 7kor felkel, ki tudja miért, egy kicsit höncsörgünk az ágyban, de hallom rajta, hogy nyűgösebb. Gondolván, hogy Beni is nyűgösebb, hagyom még aludni, és készítek tükörtojást, remélve, hogy mindkét gyerek kedvében járok, és jobb kedvű lesz a reggel. 

Tévedtem. Nagyot

Egyik gyerek sem kéri igazán a tükörtojást, Beni meglepő módon teljesen elutasítja a sárgáját, sőt amikor szájába veszi még ki is köpi. Minden falatért könyörögni kell, amiből már annyira elegem van, Kittike is csak nyűglődik a székében, enni nem akar, ha leteszem felkéredzkedik, ha az ölembe ül, sem eszik, csak nyúl mindenért, le akar menni, lentről fel akar jönni....

Anya egyre feszültebb. Az idő csak telik, az egyik gyerek erre dől, a másik arra, Kittike fel alá mászkál nyökörészve, Beni meg nyaggat, hogy "játsszunk beszélgetőset!" "még el sem olvastad a tegnap vásárolt újságot!" "olvass nekem kisvakondot!" Közben Kittike kipakolja a hűtőajtó tartalmát, majd a fürdőszoba fiók tartalmát - ÉS persze eltünteti az összes cumiját (5 darab is van már). A káosz kezd eluralkodni a lakáson... és rajtam. Érzem, ahogy szökik fel a feszültség, túl leszünk rajta, csakazértis. Benivel bevetetem a vitaminokat, megmossuk a fogunkat, könyörgésre végre felöltözik, majd elhatározás még orrszívás is muszáj. 

Na itt már mintha megérzett volna valamit a nagyfiam, szó nélkül hozta a porszívót, ő rakta össze az orrszívót és Kittikének büszkén mutatta, hogy milyen szépen szívja ki az orrát. Aztán jött Kitke, aki végigüvöltötte az egészet, és csak hogy fokozzuk a káoszt, megéreztem, hogy be is trottyolt. Még ez is. Mindenképp popsimosás. Ekkor már majdnem 9, úgyhogy tuti elkésünk az oviból, megint csúnyán néznek, és Beni megint lemarad a foglalkozás első részéről... anya ismét egyre feszültebb, és sajnos így egyre hangosabb, amire nem vagyok büszke. 

Az előszobában próbálom Beni cipzárját felhúzni, ami nem akar sikerülni, egyik kezével Beni simogatja a kezemet, majd a hajamat, néz engem közben és megszólal: 

Anya én csakis ilyen anyukát akarok!

Hogy érted ezt, életem? 

Hát hogy ha majd meghalunk, felmegyünk az angyalokhoz, azután is csak téged akarlak!

Úgy érted, hogy amikor angyalok leszünk, akkor angyalként is én legyek az anyukád?

Nem, hanem ha majd újra megszületünk, akkor itt újra csakis te legyél az anyukám. 

Minden feszültség elszáll, megölelem az én drágaságomat és csak ölelem, és mondom neki, köszönöm! szeretlek! annyira szeretlek! remélem én is, hogy így lesz, hogy én leszek az anyukád. 

És ezután sokkal higgadtabban folytattuk a készülődést, persze elkéstünk, de kit érdekel?! ha újjászületek erre a világra, már tudom, hogy ismét lesz egy kis lélek, aki énhozzám akar majd leszállni.