vannak jobb napok és vannak nehezebb napok

mi is így vagyunk ezzel, van, hogy egész nap csuda jól érezzük magunkat, és van úgy, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag rosszabb kedvünk van. 

Csak ezt a babáktól nehezen fogadjuk el. Legalábbis én mindig azt várom, hogy Kittike jókedvű legyen, mosolyogjon teli szájjal rám. Szerencsére az önkéntelen reflexe nagyon jól működik, és ha éppen nyöszörögne is valamiért, és kicsit nyökögne, de én szembe fordítom magammal és teli mosollyal magyarázok neki... na ennek nem tud ellenállni és ő is mosolyog nagyra nyitott szájjal. Aztán váltakoztatja, mosolyog, nyöszörög, mosolyog nyöszörög, nem tudja melyik is győzzön, hogy épp nem érzi jól magát, mert még éhes, vagy nem akar öltözködni, vagy nem akar hanyatt feküdni, vagy már fáradt vagy bárakármi - de közben itt vagyok én, és kedvesen gagyogva vigyorgok rá, amit meg egyszerűen imád. Akkor vagyok csak nehéz helyzetben, ha úgy sír, hogy még a szemét is becsukja. Na akkor nincs visszafordító fegyverem, csak az, ha felveszem és dédelgetem. 

Irtó nehezen viselem, ha nem tudom a sírását visszafordítani, mert úgy érzem, nem értem meg őt eléggé. Nem tudom kitalálni mi is a baja. Pedig tényleg nem sok baja van még egy ilyen pici babának, legalábbis Kittike esetében a fő sírás ok az éhség. Aztán meg a fáradtság. Ha ébrenléte alatt foglalkozom vele, akár lerakva, akár a kezemben van, akkor nincs nagy baja. 

Mostanság kezdi kifejezni, hogy mit is szeretne. Például, ha hallja Beni hangját, vagy pláne azt, hogy egy másik gyerekkel is játszik... na akkor azt ő nézni akarja. Még esetleg annak árán is, hogy hamarabb abbahagyja a szopizást, csak hadd lássa már, mi is történik a kacagó gyerekekkel. Mi lesz később? tuti, hogy Beni után fog kúszni-mászni, totyogni, mihelyst képes lesz rá. 

Remélem, hogy ezt majd a nagytesó is jól fogadja :)