Szinte el sem hiszem, hogy Kittike már két hónapos! döbbenetesen gyorsan telik az idő, és szinte észre sem vesszük, hogy már megint mögöttünk van egy nehéz/könnyű/boldog/fárasztó/mosolygós hónap. Jutott mindenféle. 

Azt hiszem, pont most értünk el egy ún. fejlődési ugráshoz, ugyanis az én kicsi lányom egyszercsak a megnyugtató 4-5 órás időközönkénti szopizás helyett, egyszercsak 2 óránként, igen 2 óránként kért cicit. Hát ez bizony igencsak fárasztó, főleg éjszaka, mert félig alszik, tehát egy fél órát is eltart a szopi, aztán másfél óra múlva újra. Én persze elkezdtem aggódni, hogy nincs elég tejem és az a baj, de a cumisüveg nem kellett neki. Ezt egyrészt nem bánom, mert legalább nem kap tápszert, csak tejet, másrészt sokkal könnyebb lenne, ha egy-egy etetés apa is átvehetne. De nemigazán. 

Napközben is sokat igényelte, hogy kézben legyen, és tudom én,hogy nem szabad elrontani, meg ne szoktassuk hozzá a gyereket... na de igazából miért is ne?! annyira kis icipici lény, és annyira rám van utalva. Számára ez a megnyugtató, ha hozzám bújik, nekem meg fantasztikus érzés, hogy ennyire megnyugtatom. Van, hogy csak fekszik rajtam, szuszog, a kis mini orrocskájával, én meg - persze biztos a hormontúltengések miatt is - csak ülök mosolyogva, meghatódva, hintázok a székben és észreveszem, hogy bizony könnyes a szemem. Annyira boldog vagyok, hogy itt van ez a kis tündérke, aki ha megérez engem, azonnal biztonságot is érez, és azonnal elmúlik bármilyen fájdalma, bánata, bizonytalansága - vagy ki tudja milyen más sírásra való oka lehet?! És ő is megnyugtat engem. egymástól függünk igazából. és ez baromi jó érzés. Ennél jobb már csak az, amikor Beni is itthon van, és persze szopizás közben ő is hozzám akar bújni valahogy, rámfekszik, mellém ül, odakucorodik - na akkor aztán érzem, hogy csak úgy átölel minket A szeretet. 

Irigylésre méltó életünk van. Akit szeretnek, annak a világon a legjobb. 

És az én kicsi fiam ezt a saját szavaival is megfogalmazta, valahogy így: 

Anya a mi családunk a legjobb ugye? - igen drágaságom, persze

Mert mi mind szeretjük egymást, ugye legjobban a világom - igen, kincsem, így van

Mi vagyunk a Móró család, két fiú, két lány, és mi vagyunk a legjobbak. 

NNNa... megzabálom.