Hát hiába, na... elszoktam/elszoktunk az éjszakázástól és a folyamatos készenléttől. Kittike még mindig úgy érzi, hogy nappal jobb aludni, akár 4-4,5 órát is átalszik, és éjszaka viszont övé a pálya. Hajnal 3-4 órára tartogat egy megatrottyot, és arra csak vár, vár nyitott szemmel a világra csodálkozva, néha nyökdécsel aztán végre megkönnyebbülés. Amúgy is éjszaka inkább szeret 3 óránként szopizni, bár tény, hogy legtöbbször be is alszik a cicin, ilyenkor annnnnnyira édes, hogy megzabálnám. csak nézem, nézem és csodálom, hogy mennyire gyönyörű kislány, és milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen cukorfalat kicsi kis tündérem van. 

Persze néha én is elveszítem a türelmemet, amikor már mindent kipróbáltam, és még mindig nyökög, nyökög - fogalmam sincs mi baja, mert cici nem kell, cumi nem kell, hiába ringatom, hiába rakom a mellkasomra, simogatom, vagy popsiját paskolom. De nemrég vettünk egy varázseszközt: björn borg babahordozó. Na amikor már a teljes repertoárt lefuttattam, akkor belerakom, és csak sétálok vele, és lőn csoda, 4-5 perc múlva békésen szundikál. Meg kéne próbálni korábban beletenni, de félek, akkor elmegy a varázserő, hiszen valószínűleg az is közrejátszik, hogy eddigre már annyira ki van fáradva szegényke, hogy csak na. 

Mindenesetre, aki egy kicsit is nyitott a hordozásra, annak nagyon ajánlom - a baba megnyugszik, mert közelről érez, valahogy ez a függőleges helyzet is jót tesz neki, másképp tartja a hordozó, mintha kézben fognánk, közben sétálok vele, vagy csak ringatózom és szépen megnyugszik. 

A következő menet alakult ki nálunk: ébredés, itt nincs kecmec, semmi gügyögés, gagyogás, dédelgetés, hanem azonnal cici kell, egyébként oltári botrány van :) amúgy egy tünemény a kicsi lány, de ha éhes, na akkor a pókokat is kikiabálja a rejtett zugokból. Szóval jön egy kis szopizás, imádom hallgatni ahogy nyel, és közben édes kis dünnyögő hangot ad. Egyre nyugodtabban szívja a tejcit, aztán szép lassan vagy elszundizik, ilyenkor van, hogy ijedten felébred, szinte hallom: uramisten, hol a cici??!!! jjaaa itt, jó akkor szívom tovább. Rendkívül mókás arcot tud ilyenkor vágni, teljes rácsodálkozás és aztán nyugalom. Van hogy úgy alszik el, hogy szép lassan még akár 10 percig is csak szívogat, szívogat, úgy döntöttem, nem veszem ki ilyenkor sem a szájából, mert hallom, hogy ha csak félpercenként is de nyel egyet, szóval minit tuti, hogy eszik még. A legcukibb, ha elalszik, elengedi a cicit, majd kb 1 perc múlva mint a közlekedésirányító rendőr, elkezd a karjaival hadonászni - tiszta forgalom terelés. Csak rakosgatja ide-oda a kis karocskáit és közben dünnyög, röfög, hörgicsél, aztán előbb utóbb nagyra nyitja a szemét, és látszik rajta, hogy azt se tudja, hogy most épp mi is legyen. Na ilyenkor szokott bukizni, úgyhogy ilyenkor vállra rakom és kicsit jöhet a büfizés. Na ezután végre nyitott a világra, lehet hozzá gügyögni, még mosollyal is megajándékoz, ha valami jópofaságot csinálok...bár persze ki tudja neki mi a jópofaság :) 

Legutóbb kipróbáltam, Beni szülinapi lufijait raktam oda mellé, hát gyönyörűen elnézegette, kezével irányítgatott megint, és teljes meglepetésére a lufik ugye meg is mozdultak, szóval ezzel egy negyed órát is elvolt egyedül a kanapén.