Vannak pillanatok, amiket próbálunk az emlékezetünkbe vésni, hogy sose felejtsük el... de sajnos mégis annyi minden a feledésbe vész. 4 éves fiam számtalan megnyilvánulását próbálom megjegyezni, de kevés sikerrel, ezért feljegyzem, mert most annyi de annyi örömöt ad, szeretném ezt később is érezni. Na meg persze most érkezett a családba Kittibaba, hogyan fogja fogadni és viselni az én rendkívül "anyás" szeretetgombóc kisfiam, és hogyan fogjuk mindannyian ezt kezelni?!