nem is tudtam, de igenis családilag imádjuk a kürtőskalácsot, na nem azt amit a balatonparti strandokon lehet kapni és ki tudja hány napja sétálgatnak vele felsalá a 40 fokos melegben, hanem az igazit a frisset, az éppen abban az órában elkészültet. 

Kürtőskalács fesztivált rendeztek a Vajdahunyad várában, ki is mentünk négyesben - Kittike első fesztiválja - és meglepő módon nagyon nagyon jól éreztük magunkat. Hozzá tartozik, hogy ez az első nap volt, és hűvös, esőreállazégalja idő is volt, szóval szerencsére csak lézengtek az emberek. Általában a fesztiválokkal a tömeg a bajom, és ha nekem bajom van, akkor persze az egész családra ráragad. Bár a férjem még jobban utálja a tömeget. Szóval a kürtőskalács isteni tud lenni, mégpedig a fahéjas, málnás, vaníliás, csokis változat különösen. Úgy tömte magába az én kis tündérlányom, hogy csak lestük. Aztán, mikor már azt hinnéd tele rakta a pocakját, akkor fél óra múlva, felháborodott hangon követel egy kis kenyérlángost is :) 

A fesztivál csúcsa a gyerekek számára a körhintázás volt, és így az én számomra is. Kittike nagyon szeretett volna felülni és a kezelő megengedte, hogy beüljön egy autóba, ha mögé állok. Hát csuda élmény volt - attól eltekintve, hogy már-már a szédülés határán voltam a vége felé: Beni mindenáron olyanra akart ülni, aminek hangja volt, talált egy szuper motort. Pont előttünk ült, így végig láthattam a produkcióját. Nyomogatta a gombot, a motor zenélt, ő meg nagy vagány módjára táncolt, mórikálta magát, a körülöttünk állók nem is a saját gyereküket figyelték, hanem Beni táncát, látszott rajta, hogy nagyon élvezi és csak nyomta nyomta és táncolt a motoron. Büszke voltam rá, na. És Kittikére is nagyon büszke voltam, hiszen 1 évesen olyan fegyelmezetten ült az autóban, hogy nyugodtan le is szállhattam volna - főleg így, hogy Beni pont előttünk volt, Kittike is csak mosolygott, néha kurjongatott, rendkívül élvezte. Csak az nem tetszett neki, amikor le kellett jönni a kisautóról, na akkor volt egy minisírás. (Szerencsére nála minisírások vannak, hamar megvigasztalódik anya karjában)

Csodás nap volt, jó kis családi élménnyel mind a négyünk számára, ja és hogy anyának is legyen még valami plusz, vettem isteni illatú fürdőgolyókat, apa pedig vett magának bőrövet. Ha már vásár ;)

Kivételesen a férjem kelt fel a gyerekekkel, mivel én csupatakonytorokfájós módon kértem, hogy hadd aludjak még egy órát. Az 1 éves Kittike már sokadszor kaparászott, kopogott, dörömbölt a hálószoba ajtón, mire rászántam magam, hogy na jó, akkor felkelek és felébresztem az ovis kisfiamat is. Kikecmerkeg, és mit látok? Beni ül a TV előtt és mesét néz, a férjem meg ül a számítógépe előtt és dolgozik. Szuper. evett már? nem dehogyis! gondoltam beviszem, majd bent eszik. Szuper. Csakhogy hálózsákban ül itt. Vitaminok, fogmosás nélkül. 

OK, akkor kezdődik a reggeli menet, mintha csak hármasban lennénk, a szokásos reggel, mindkét gyerek már az asztalnál reggelizik, aztán jött a berekedt fiam istápolása, oviba indításra készítése

- mézes citromos probiotikus tea, 11 korty beletunkolás

- reggelizés közben forgolódás miatt (TVnek háttal ül), TV kikapcsolás, minihiszti - én épp ezért be sem kapcsolom reggel, csak a baj van vele

- omega 3 olaj beadás

- multivitamin beadás

- extra dózis c vitamin beadás

- orrba tengeri sós víz spray

- orrkiszívás, Kittikének is kisebb/nagyobb sírással

- ruha kikészítés,

- öltözködés közben beszélgetős játszás

- vas pótlás beadás

- még 10 korty mézes citromos probiotikumos tea betuszkolása

- közös fogmosás, Kittikével együtt

- homeopátiás bogyók beadása közösen

Na jó, akkor induljunk. 

Én apával akarok oviba menni, mert apa sokkal jobb, mondja ezt a földön fetrengve. 

Na itt árasztotta el az agyamat híg sár... most komolyan?! apa annyit tett, hogy kihozta, bekapcsolta a TV-t és azóta ül a számítógép előtt vagy telefonál (hiába szólongatja a fiam, rá sem hederít) én meg végigcsinálom kettőjükkel a reggeli betegségelűző és elkészülő procedúrát és ennyi? apa jobb, mert apa bekapcsolta a TV-t, anya meg kikapcsolta?!

csodás

na ilyen is van

azért köszönöm. szeretlek.

Néha annyira el tud árasztani a saját bajom, hogy jól jön egy kis kopogtatás, figyelmeztetés a sorstól, hogy észrevegyem magam, milyen szerencsés is vagyok. 

A szintén szerencsés - két egészséges gyermeket nevelő, jómódban élő - barátnőmmel pont kipanaszkodtuk egymásnak magunkat, hogy milyen baromi nehéz nekünk: 

- kicsi babánk van, aki éjszaka sokszor felébred, nálam ugyan Kittike csak eszik és visszaalszik, de a mostani takonypócos állapotában 7-8 alkalommal is, nála pedig Petra 2-4 óra között ébren volt

- ovis "nagy gyerekünk" van, akik együtt járnak oviba, imádják egymást, és bizony rájuk fér a nevelés, hiszen dacolnak, ki tudja mi ellen?! de dacolniuk kell, mert ha nem teszik, akkor mégis mikor alakulna ki a saját akaratuk?! nem akarhatják mindig azt, amit mi - ezt higgadt állapotomban én is tudom, de baromi fárasztó naponta nyolcszor elmondani, hogy légyszíves gyere, ülj az asztalhoz, vagy légyszíves vedd fel a cipődet stb..

- elfoglalt párjaink vannak, akik baromi sokat dolgoznak, ezért keveset vannak itthon, így sem velünk nem törődnek annyit mint mi szeretnénk (mennyit is szeretnénk?! :) sem a gyerekekkel nem foglalkoznak annyit, vagy nem úgy, ahogy mi szeretnénk

- itthon vagyunk GYED-en, de azért próbáljuk magunkat is megtalálni, lehet, hogy durván hangzik, de szeretnénk nem "csak" anyák lenni, hanem valahol mélyen az "én" is elő-elő bukkan, muszáj néha olyan dolgot is tennünk, ami mirólunk szól, hiszen ha nem így lenne, akkor elvesznénk, eltűnnénk, nem tudnánk feltöltődni

- próbáljuk összetartani minél erősebben a családot, kialakítani az első években oly fontos köteléket, hogy később a gyerekeink valóban kötődjenek hozzánk, ne muszájból legyenek velünk, és persze közben mi is ők is jól érezzék magukat. Néha én úgy érzem erőmön felül is próbálok teljesíteni, pedig tényleg jó lenne "elég jó anyának" lenni, nem tökéletes anyának. De nem könnyű. ki mondta hogy az lesz? felelősség? amibe néha rémisztő bele is gondolni... látva a körülöttünk lévő példákat, a szétcsúszott családokat, a lázadó, kallódó tiniket, a jobbnincsmaradjunkegyütt párokat, a válásokat megszenvedő gyerekeket. 

Szóval úgy éreztem, nekem most baromi nehéz, mert a férjem épp hetek óta rengeteget dolgozik és minden rám marad és itt a két gyerek taknyosan. Taknyosan. Ennyi. 

És akkor az oviban összetalálkoztam reggel az egyik anyukával - a kisfia a fiam legjobb pajtása - akinek a kislánya down kóros. És hirtelen minden problémám összetörpült. Taknyosak. Ennyi. 

Mi is az én bajom? hiszen itt a két csodás gyerekem, akik reggel úgy kelnek, hogy másznak fel az ágyamba, bújnak hozzám, mint akik vissza akarnak bújni a legbiztonságosabb helyre, ölelnek, dünnyögnek és perceken át csak szeretgetjük egymást. Aztán van persze egy kis reggeli káosz, de újra ott az ölelés, a puszi a szeretet. Aztán Kititkével az egész nap, csupa csupa szeretet, annyi de annyi örömet ad ez a kislány, hogy elmondani nem lehet. És minden délután a játék után van egy pár perces anya dögönyözés is, mindig véletlenszerűen egyszercsak újra jön a reggelihez hasonló ölelgetés, hancúrozás, kicsit hevesebben, a délután lendülettel, amikor megint egymás szeretetében fürdőzünk. A férjem pedig? mindent megtesz, hogy a mi kis családunk biztonságban legyen, anyagi jólétet teremt, gondoskodik a jövőnkről és igenis próbál a legjobb apa és férj lenni. csak a maga módján. 

Gyorsan meg is köszöntem a sorsnak, hogy ilyen életem van, és ilyen csodás két gyerekem és el is mondtam nekik, hogy mennyire de mennyire szeretem őket. A hoponopono 4 szava pont ide passzol, pont sorban

bocsáss meg. sajnálom. köszönöm. szeretlek

Reggel,

második hét az oviban

Beni torokfájósan 

Kittike egész éjszaka taknyosan, 7x 8x kelt fel = anya baromi fárad = anya türelmetlenebb

Kittike reggel 7kor felkel, ki tudja miért, egy kicsit höncsörgünk az ágyban, de hallom rajta, hogy nyűgösebb. Gondolván, hogy Beni is nyűgösebb, hagyom még aludni, és készítek tükörtojást, remélve, hogy mindkét gyerek kedvében járok, és jobb kedvű lesz a reggel. 

Tévedtem. Nagyot

Egyik gyerek sem kéri igazán a tükörtojást, Beni meglepő módon teljesen elutasítja a sárgáját, sőt amikor szájába veszi még ki is köpi. Minden falatért könyörögni kell, amiből már annyira elegem van, Kittike is csak nyűglődik a székében, enni nem akar, ha leteszem felkéredzkedik, ha az ölembe ül, sem eszik, csak nyúl mindenért, le akar menni, lentről fel akar jönni....

Anya egyre feszültebb. Az idő csak telik, az egyik gyerek erre dől, a másik arra, Kittike fel alá mászkál nyökörészve, Beni meg nyaggat, hogy "játsszunk beszélgetőset!" "még el sem olvastad a tegnap vásárolt újságot!" "olvass nekem kisvakondot!" Közben Kittike kipakolja a hűtőajtó tartalmát, majd a fürdőszoba fiók tartalmát - ÉS persze eltünteti az összes cumiját (5 darab is van már). A káosz kezd eluralkodni a lakáson... és rajtam. Érzem, ahogy szökik fel a feszültség, túl leszünk rajta, csakazértis. Benivel bevetetem a vitaminokat, megmossuk a fogunkat, könyörgésre végre felöltözik, majd elhatározás még orrszívás is muszáj. 

Na itt már mintha megérzett volna valamit a nagyfiam, szó nélkül hozta a porszívót, ő rakta össze az orrszívót és Kittikének büszkén mutatta, hogy milyen szépen szívja ki az orrát. Aztán jött Kitke, aki végigüvöltötte az egészet, és csak hogy fokozzuk a káoszt, megéreztem, hogy be is trottyolt. Még ez is. Mindenképp popsimosás. Ekkor már majdnem 9, úgyhogy tuti elkésünk az oviból, megint csúnyán néznek, és Beni megint lemarad a foglalkozás első részéről... anya ismét egyre feszültebb, és sajnos így egyre hangosabb, amire nem vagyok büszke. 

Az előszobában próbálom Beni cipzárját felhúzni, ami nem akar sikerülni, egyik kezével Beni simogatja a kezemet, majd a hajamat, néz engem közben és megszólal: 

Anya én csakis ilyen anyukát akarok!

Hogy érted ezt, életem? 

Hát hogy ha majd meghalunk, felmegyünk az angyalokhoz, azután is csak téged akarlak!

Úgy érted, hogy amikor angyalok leszünk, akkor angyalként is én legyek az anyukád?

Nem, hanem ha majd újra megszületünk, akkor itt újra csakis te legyél az anyukám. 

Minden feszültség elszáll, megölelem az én drágaságomat és csak ölelem, és mondom neki, köszönöm! szeretlek! annyira szeretlek! remélem én is, hogy így lesz, hogy én leszek az anyukád. 

És ezután sokkal higgadtabban folytattuk a készülődést, persze elkéstünk, de kit érdekel?! ha újjászületek erre a világra, már tudom, hogy ismét lesz egy kis lélek, aki énhozzám akar majd leszállni. 

Hihetetlen gyorsan telik az idő. Tényleg igaz a mondás, ami valahogy úgy hangzik, hogy a kisgyerekkel az órák néha hosszúnak tűnnek, de az évek rövidnek. 

Van úgy, hogy Benivel és Kittikével hármasban vagyunk itthon, nna akkor a percek óráknak tűnnek. Ha éppen Kitti ébren van, és szoptatni kell, vagy pelenkázni, netán fürdetni és öltöztetni, na akkor sajnos nem tudok Benivel is foglalkozni. Ő meg ezt persze nehezen viseli. Próbál valahogy részt venni. A legédesebb, amikor odajön, hogy ő is hadd fürdesse Kittikét, a legrosszabb, amikor szoptatás közben próbál ő is hozzámbújni, de kicsit durvábban, mint szokott, inkább odadőlöngélésnek mondanám, ami egyáltalán nem kellemes. Persze rászólni nem akarok durván, nehogy azt érezze, hogy ha Kittike épp hozzámbújik (márpedig a szopizás hozzámbújás), akkor ő nem teheti. Bár nem is ezek tűnnek hosszú óráknak igazán, hanem azok a percek, amikor Kittike már kifáradt és csak sír sír, mert esetleg túlpörgött és nem tud elaludni. Csak járok vele felsalá a hordozóval, mert ott szépen megnyugszik. Ha a karomban tartom és ringatom persze úgyis megnyugszik, csak hát kb 5 perc múlva leszakad a derekam. 

A babahordozó amúgy is egy fantasztikus találmány, tényleg. Így utólag sajnálom, hogy Beninél nem fedeztük fel, mert lehet, hogy az ő hasfájós sírása is elmúlt volna egy ilyen hordozóban. Csak lóg rajtam a kis drága, és a fejecskéjét beilleszti a két mellem közé, gondolom hallja a szívdobogásom, érzi a légzésem, én meg sétálgatok vele egy kicsit, esetleg dudorászok, csitítgagom ha kell. És szépen megnyugszik. Imád rajtam aludni. Csak ilyenkor nem tudok Benivel is játszani, úgyhogy sajnos ilyenkor jön a tv nézés, de hát valamit valamiért. Minden nap egy mese, ezt a szabályt hoztuk, nálunk nincs igazán úgy tévézés, hogy bekapcsoljuk a minimaxot aztán hadd szóljon. Kiválasztjuk, hogy mit nézzen, és annak ha vége, akkor mindkét fél megnyugszik. 

Ha Kittke már alszik, akkor sokkal jobban szeretem, ha Benivel inkább játszunk valamit, én vagyok a kreatívkodó, úgyhogy velem fest, gyurmázik, ragaszt, krétázik, színez, vág, és kb 10-15 percig a kedvétől függően foglalkoztató könyvek is lekötik. De aztán muszáj valami mozgásos játékot is játszani, egyébként mint a ketrecbe zárt oroszlán csak mászkál felsalá vagy esetleg elkezd ugrálni és mondja is, hogy neki most muszáj egy kicsit ugrálni

Hiába no, ők még telis tele vannak energiával :)

vannak jobb napok és vannak nehezebb napok

mi is így vagyunk ezzel, van, hogy egész nap csuda jól érezzük magunkat, és van úgy, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag rosszabb kedvünk van. 

Csak ezt a babáktól nehezen fogadjuk el. Legalábbis én mindig azt várom, hogy Kittike jókedvű legyen, mosolyogjon teli szájjal rám. Szerencsére az önkéntelen reflexe nagyon jól működik, és ha éppen nyöszörögne is valamiért, és kicsit nyökögne, de én szembe fordítom magammal és teli mosollyal magyarázok neki... na ennek nem tud ellenállni és ő is mosolyog nagyra nyitott szájjal. Aztán váltakoztatja, mosolyog, nyöszörög, mosolyog nyöszörög, nem tudja melyik is győzzön, hogy épp nem érzi jól magát, mert még éhes, vagy nem akar öltözködni, vagy nem akar hanyatt feküdni, vagy már fáradt vagy bárakármi - de közben itt vagyok én, és kedvesen gagyogva vigyorgok rá, amit meg egyszerűen imád. Akkor vagyok csak nehéz helyzetben, ha úgy sír, hogy még a szemét is becsukja. Na akkor nincs visszafordító fegyverem, csak az, ha felveszem és dédelgetem. 

Irtó nehezen viselem, ha nem tudom a sírását visszafordítani, mert úgy érzem, nem értem meg őt eléggé. Nem tudom kitalálni mi is a baja. Pedig tényleg nem sok baja van még egy ilyen pici babának, legalábbis Kittike esetében a fő sírás ok az éhség. Aztán meg a fáradtság. Ha ébrenléte alatt foglalkozom vele, akár lerakva, akár a kezemben van, akkor nincs nagy baja. 

Mostanság kezdi kifejezni, hogy mit is szeretne. Például, ha hallja Beni hangját, vagy pláne azt, hogy egy másik gyerekkel is játszik... na akkor azt ő nézni akarja. Még esetleg annak árán is, hogy hamarabb abbahagyja a szopizást, csak hadd lássa már, mi is történik a kacagó gyerekekkel. Mi lesz később? tuti, hogy Beni után fog kúszni-mászni, totyogni, mihelyst képes lesz rá. 

Remélem, hogy ezt majd a nagytesó is jól fogadja :)

Hát hiába, na... elszoktam/elszoktunk az éjszakázástól és a folyamatos készenléttől. Kittike még mindig úgy érzi, hogy nappal jobb aludni, akár 4-4,5 órát is átalszik, és éjszaka viszont övé a pálya. Hajnal 3-4 órára tartogat egy megatrottyot, és arra csak vár, vár nyitott szemmel a világra csodálkozva, néha nyökdécsel aztán végre megkönnyebbülés. Amúgy is éjszaka inkább szeret 3 óránként szopizni, bár tény, hogy legtöbbször be is alszik a cicin, ilyenkor annnnnnyira édes, hogy megzabálnám. csak nézem, nézem és csodálom, hogy mennyire gyönyörű kislány, és milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen cukorfalat kicsi kis tündérem van. 

Persze néha én is elveszítem a türelmemet, amikor már mindent kipróbáltam, és még mindig nyökög, nyökög - fogalmam sincs mi baja, mert cici nem kell, cumi nem kell, hiába ringatom, hiába rakom a mellkasomra, simogatom, vagy popsiját paskolom. De nemrég vettünk egy varázseszközt: björn borg babahordozó. Na amikor már a teljes repertoárt lefuttattam, akkor belerakom, és csak sétálok vele, és lőn csoda, 4-5 perc múlva békésen szundikál. Meg kéne próbálni korábban beletenni, de félek, akkor elmegy a varázserő, hiszen valószínűleg az is közrejátszik, hogy eddigre már annyira ki van fáradva szegényke, hogy csak na. 

Mindenesetre, aki egy kicsit is nyitott a hordozásra, annak nagyon ajánlom - a baba megnyugszik, mert közelről érez, valahogy ez a függőleges helyzet is jót tesz neki, másképp tartja a hordozó, mintha kézben fognánk, közben sétálok vele, vagy csak ringatózom és szépen megnyugszik. 

A következő menet alakult ki nálunk: ébredés, itt nincs kecmec, semmi gügyögés, gagyogás, dédelgetés, hanem azonnal cici kell, egyébként oltári botrány van :) amúgy egy tünemény a kicsi lány, de ha éhes, na akkor a pókokat is kikiabálja a rejtett zugokból. Szóval jön egy kis szopizás, imádom hallgatni ahogy nyel, és közben édes kis dünnyögő hangot ad. Egyre nyugodtabban szívja a tejcit, aztán szép lassan vagy elszundizik, ilyenkor van, hogy ijedten felébred, szinte hallom: uramisten, hol a cici??!!! jjaaa itt, jó akkor szívom tovább. Rendkívül mókás arcot tud ilyenkor vágni, teljes rácsodálkozás és aztán nyugalom. Van hogy úgy alszik el, hogy szép lassan még akár 10 percig is csak szívogat, szívogat, úgy döntöttem, nem veszem ki ilyenkor sem a szájából, mert hallom, hogy ha csak félpercenként is de nyel egyet, szóval minit tuti, hogy eszik még. A legcukibb, ha elalszik, elengedi a cicit, majd kb 1 perc múlva mint a közlekedésirányító rendőr, elkezd a karjaival hadonászni - tiszta forgalom terelés. Csak rakosgatja ide-oda a kis karocskáit és közben dünnyög, röfög, hörgicsél, aztán előbb utóbb nagyra nyitja a szemét, és látszik rajta, hogy azt se tudja, hogy most épp mi is legyen. Na ilyenkor szokott bukizni, úgyhogy ilyenkor vállra rakom és kicsit jöhet a büfizés. Na ezután végre nyitott a világra, lehet hozzá gügyögni, még mosollyal is megajándékoz, ha valami jópofaságot csinálok...bár persze ki tudja neki mi a jópofaság :) 

Legutóbb kipróbáltam, Beni szülinapi lufijait raktam oda mellé, hát gyönyörűen elnézegette, kezével irányítgatott megint, és teljes meglepetésére a lufik ugye meg is mozdultak, szóval ezzel egy negyed órát is elvolt egyedül a kanapén. 

"Anya, én úgy várom már, hogy Kittike megszülessen" (Kittike már 2 hetes)

Dehát, Beni, Kittike már megszületett, ott alszik a szobájában

De anya, az hogy megszületik, azt jelenti, hogy akkora már mint én. Én azt várom

Beni fog egy papírlapot és a vadiúj filcekkel csak "írogat" egymás után keletkeznek a sorok, aztán fel is mutatja, és kérdi, anya tudod mi van ide írva? 

Mi van oda írva? olvasd fel nekem, drága csillagom

Anya szeretlek. Anyát szeretem a legjobban. Anya imádlak. Csakis anyát szeretem. Anyát szeretem a legjobban. Anya mindig is szeret engem, amikor rosszalkodok akkor is. Imádom anya minden porcikáját. 

Na ez volt a papírra írva. Azóta is ki van téve a hűtőre - ha ránézek, mindent meg is bocsátok neki azonnal :)

Bent szoptatom Kittikét a hálószobában, és hallom, hogy apa győzködi Benit, hogy menjenek együtt aludni. Persze Beni ellenkezik és mit vethetne be mást, minthogy anyával akar aludni menni. Mert apa, én anyát szeretem legeslegjobban a világon. Téged is szeretlek persze egy kicsit. 
engem is egy kicsit? na ennek örülök. 

Beni legújabban: 

Anya neked van a legpuhább bőröd a világon! - és mindezt úgy is, hogy kikiabálta az autó ablakán, amikor apával indultak az oviba, hogy hallja az egész utca. 

köszönöm drága Csillagom

Egyik nap, amikor a Leonardo da Vinci kiállításra indultak apával, még odahívott Beni az autóhoz, hogy jól megszorongasson, és elmondta a szokásos "Anya, szeretlek, anya imádlak, anya imádom minden porcikádat" - amire én is mindig elmondom neki, hogy mennyire imádom. Aztán részletezte, imádom a szíved csücskét, a szíved sarkát, azt a nagy szívedet. Már most hiányzol

és egy kis humorszösszenet: 

épp az asztalnál ülünk, szokásos könyörgős evés, valamit persze nem úgy csinál, ahogy én szeretném, már sokadszor, mire azt mondom neki: Beni, ne húzd ki a gyufát! Erre ő rámnéz, édesen, csibészesen rámsomolyog és ezt mondja kis dalolós hangon: "Nyulat akarok foognii!" (mert ugye ez a másik "fenyegető" szólásom, hogy olyatkapszhogynyulatfogsz - amit persze ő viccesen fog fel mert még soha nem kapott semmilyet)

készvagyok

Szinte el sem hiszem, hogy Kittike már két hónapos! döbbenetesen gyorsan telik az idő, és szinte észre sem vesszük, hogy már megint mögöttünk van egy nehéz/könnyű/boldog/fárasztó/mosolygós hónap. Jutott mindenféle. 

Azt hiszem, pont most értünk el egy ún. fejlődési ugráshoz, ugyanis az én kicsi lányom egyszercsak a megnyugtató 4-5 órás időközönkénti szopizás helyett, egyszercsak 2 óránként, igen 2 óránként kért cicit. Hát ez bizony igencsak fárasztó, főleg éjszaka, mert félig alszik, tehát egy fél órát is eltart a szopi, aztán másfél óra múlva újra. Én persze elkezdtem aggódni, hogy nincs elég tejem és az a baj, de a cumisüveg nem kellett neki. Ezt egyrészt nem bánom, mert legalább nem kap tápszert, csak tejet, másrészt sokkal könnyebb lenne, ha egy-egy etetés apa is átvehetne. De nemigazán. 

Napközben is sokat igényelte, hogy kézben legyen, és tudom én,hogy nem szabad elrontani, meg ne szoktassuk hozzá a gyereket... na de igazából miért is ne?! annyira kis icipici lény, és annyira rám van utalva. Számára ez a megnyugtató, ha hozzám bújik, nekem meg fantasztikus érzés, hogy ennyire megnyugtatom. Van, hogy csak fekszik rajtam, szuszog, a kis mini orrocskájával, én meg - persze biztos a hormontúltengések miatt is - csak ülök mosolyogva, meghatódva, hintázok a székben és észreveszem, hogy bizony könnyes a szemem. Annyira boldog vagyok, hogy itt van ez a kis tündérke, aki ha megérez engem, azonnal biztonságot is érez, és azonnal elmúlik bármilyen fájdalma, bánata, bizonytalansága - vagy ki tudja milyen más sírásra való oka lehet?! És ő is megnyugtat engem. egymástól függünk igazából. és ez baromi jó érzés. Ennél jobb már csak az, amikor Beni is itthon van, és persze szopizás közben ő is hozzám akar bújni valahogy, rámfekszik, mellém ül, odakucorodik - na akkor aztán érzem, hogy csak úgy átölel minket A szeretet. 

Irigylésre méltó életünk van. Akit szeretnek, annak a világon a legjobb. 

És az én kicsi fiam ezt a saját szavaival is megfogalmazta, valahogy így: 

Anya a mi családunk a legjobb ugye? - igen drágaságom, persze

Mert mi mind szeretjük egymást, ugye legjobban a világom - igen, kincsem, így van

Mi vagyunk a Móró család, két fiú, két lány, és mi vagyunk a legjobbak. 

NNNa... megzabálom. 

Kittike betaknyosodott... ki tudja miért? persze jön a lelkiismeret furdalás, hogy biztos nem takartam be eléggé, amikor sétáltunk, vagy nem kellett volna nyitva hagyni éjszakára az ablakot - de igazából nem tudni. A férjemnek a torka fáj és persze mélabús, ő nagyon rossz beteg: a világtól elvonulós :(

Kittike annyira, de annyira okos, hogy az első két orrszívózás közben ordított ugyan, de a harmadiknál már csak békésen, ugyan fintorogva, tűrte. Igaz, már tele volt a pocakja. Napközben jókat aludt, fel-fel ébredt, amikor épp nem kapott levegőt, de amúgy nem lehet panaszra okom. Tünemény

Másnap reggel Beni is sírva ébredt - "fáj a pocakom", de közben nem a pocakját, hanem a torkát és a mellkasát fogja és nagyon jajgat. Aztán elkezdi a hideg is rázni - rémisztő. Egy pillanat alatt felugrott a láza, remegett, és csak sírt, hogy fáj a pocakom. Wc-n semmit sem sikerült produkálni, csak remeg, jajgat - valószínűleg az idegen érzéstől, fájdalomtól ijedt meg. Gyorsan egy panadol, közben Kittike már nagyon sír, hogy cicit kér, szerencsére apa már jön is Beni mellé, simogatja, vígasztalja, addig én gyorsan cicire rakom a kisasszonyt, hogy megnyugodjon, az orrszívás és a peluscsere majd akkor jön, ha már nem üres a pocak, mert egyébként egymás hangját sem fogjuk hallani :)

Orrszívás egész jól ment, a trükk, hogy előtte tengervizes orrsprayt fújok be neki, az jól fellazítja, és könnyebben kiszívja a porszívó - nem merem túl erős fokozatra állítani. Közben be be nézek Benihez, minden rendben, drágasáom? ő meg csak fekszik az ágyában, anya, gyere feküdj ide mellém. Apa mentő ötlete: gyere Beni kiviszlek a nappaliba, odafekszel a kanapéra Kittike mellé. Így is lett, Beni fel is vidul, simogatja, piszkálja, magyaráz neki - Kittike meg jól tűri, figyel ezerrel. Nagyon édesek együtt :)

Napközben: 

Beni mondása: üldögél nézi az angry birds videokat, egyszer csak megszólal: anya én téged szeretlek a legjobban a világon, meg Kittikét

hát megzabálom!

Gyomorgörcs indul, jajgat, majdnem sír, megyünk a wc-re semmi sem jön :( próbál nyomni, és közben magyaráz: anya, én annál jobban szeretem apát. Minél jobban, csillagom? Annál jobban, mint te és Kittike. 

Na ez vajon mit jelenthet? aztán közli, hogy Anya téged mindennél jobban szeretlek, annál jobban, mint apát és mint Kittikét :) 

Pont tegnap mondta apa, hogy azt mondtad neki, hogy apa, téged is szeretlek egy kicsit, de anyát még jobban. Beni legyen úgy, hogy mi négyen, anya, apa, Beni és Kittike szeretjük egymást legjobban a világon. Mi négyen vagyunk a Móró család

de anya, mi nem csak négyen vagyunk, hanem ott vannak még a bogyók is, amiket gyűjtöttem Mamóval útközben (tuja terméseket, virágokat gyűjtögetett), ők is a család. 

na hát ilyeneket beszélgetünk mi :)